Tatár Csillával beszélgettünk arról, hogy használja-e a mindennapokban az angolt, kisfia tanul-e már idegen nyelvet, és, hogy milyen jó és rossz tapasztalatai voltak eddig a nyelvtanulással.
Tatár Csillával beszélgettünk arról, hogy használja-e a mindennapokban az angolt, kisfia tanul-e már idegen nyelvet, és, hogy milyen jó és rossz tapasztalatai voltak eddig a nyelvtanulással.
Volt valaha szükséged arra, hogy bármilyen idegen nyelvet használj a hétköznapokban?
- Világéletemben nagyon kommunikatív voltam. Ĺétszükséglet volt számomra, hogy meg tudjam magamat értetni és tudjak beszélni. A szüleim nagy hangsúlyt fektettek a nyelvtanulásra, bár véleményem szerint nagyon rossz nyelvérzékkel vagyok megáldva. Mondok egy példát, egy ideig német nemzetiségi iskolába jártam, és voltam is kint Németországban tanulni cserediákprogram keretein belül tanulni. Akkor nagyon szépen tudtam beszélni németül, bár nem szerettem. Ma meg már egyáltalán nem tudnék németül kommunikálni, hiába tanultam 14 éves koromig. Azt gondolom, akinek jó nyelvérzéke van, az biztosan soha nem felejti el a nyelvet. Az angolt már csak felnőttkoromban kezdtem el tanulni, amikor riporterként kezdtem el dolgozni az egyetem mellett. Egyrészt a munkám miatt volt rá szükség, másrészt az egyetemen is kötelező volt egy idegen nyelv ismerete a diplomához. A Katedra nyelviskolában tanultam meg angolul a Madách téren. Ezen kívül a B2 nyelvvizsga előtt voltam 3 hetet Máltán egy intenzív nyelvi táborban, de amúgy sosem éltem olyan közegben, ahol ragadhatott volna rám a nyelv. Ami nekem nehéz, hogy szeretem választékosan és szépen kifejezni magam magyarul, hiszen ez ösztönösen jön, de idegen nyelven ez már nem megy olyan könnyen. Ez mindig gátolt abban, hogy bátran beszéljek. Írni idegen nyelven nagyon szeretek, de a beszéd szempontjából a mai napig van bennem egy kis szorongás. Ez részben azért van, mert akcentussal beszélek, és bár kevés magyar ember beszél szépen angolul, annál kritikusabbak tudnak lenni. Ez a külföldi barátainkat sosem érdekelte. A mi közegünk kimondottan multikulti. Van közöttük koreai, brit, amerikai és mindenki mondja, ahogy tudja, és nem röhögik ki egymást.
Az angolt szeretnéd használni riportok készítéséhez, mondjuk külföldi sztárokkal?
- Őszintén szólva ilyen ambícióim nincsenek, hogy külföldi sztárokkal készítsek interjúkat, más kihívásokat keresek. Ez mára már kicsit kikopott a hazai műfajból. Nagyon sok olyan helyzet van, amikor a producerként, a saját műsorgyártó cégemen keresztül nagy vállalatokkal tárgyalok, muűsorszponzoráció kapcsán, akkor az üzleti megbeszélések alkalmával kimondottan hasznos tud lenni az angol. Például, ha van olyan ember a tárgyaláson, aki nem tud magyarul, akkor angolul is tud folyni a megbeszélés. Nekem főleg az üzleti és baráti vonalon fontos az angol használata. Az interjúk kapcsán már nem annyira, mert nem ilyen műsorokat készítek. Például van egy francia kozmetikai márka Magyarországon, aminek én vagyok az arca harmadik éve. A nemzetközi vezetők angolul kommunikálnak, ezáltal minden angolul folyik. Fotózás, megbeszélés, stb. Ha már egy olyan ember van a megbeszélésen, aki nem beszél magyarul, akkor át kell váltani angolra.
Említetted korábban, hogy Máltán és Németországban voltál hosszabb-rövidebb ideig.
- Máltán három hetet töltöttem egy intenzív nyelvkurzuson. Ez nagyon hasznos volt. Gyerekkoromban pedig német nemzetiségi iskolába jártam. Ott cserediák program keretein belül jöttünk-mentünk. Én is voltam Németországban iskolában, aztán jött hozzánk a német diák. Alapjáraton ez egy nagyon jópofa és hasznos dolog volt, de sajnos nem maradt meg a német. Németül beszélni totálisan elfelejtettem. El tudok olvasni egy szöveget, és valószínűleg sokkal szebb a német kiejtésem, mint az angol valaha is lesz, de beszélgetni már nem tudnék.
A nemzetiségi iskola azt jelentette, hogy ott a tantárgyakat is németül oktatták vagy, hogy emelt óraszámban tanították a nyelvet?
- Nem tanultunk mindent németül, hanem emelt óraszámban zajlott maga a nyelvoktatás. Nemzetiséginek az számított, hogy volt ez a cserediák kapcsolat. Minden évben mentünk, majd ők jöttek. A kinti iskolában általában négy hetet töltöttünk és rendesen jártunk az ottani iskolába.
A Katedra nyelviskolába csoportosan jártál vagy egyéni órára? Melyiket találod hatékonyabbnak?
- Jártam csoportos órákra, aztán egyéni órákra is. Az egyéni órákat jobban szerettem. Alapvetően a sportban (úszás, futás) is egyedül szeretek lenni, és ez igaz a nyelvórákra is.
Az online tanulást próbáltad? A koronavírus miatt ez most nagyon népszerű lett.
- Nem próbáltam. Elkezdtem egy csevegő tanártól egy pár órát venni még a Covid előtt. Az online oktatást nem próbáltam. Igazából nekem a figyelmemet nehezen köti le, ha mindössze csak egy monitort kell néznem. Nagyon érdekesnek kell lennie annak az órának, hogy ne csináljak bármi mást mellette. Általában nagyon koncentrált vagyok, de ha csak egy monitort kell néznem, akkor előbb, vagy utóbb a telefonom után nyúlok, vagy csak szimplán elkalandozom.
Szeretnél majd a későbbiekben újra némettel foglalkozni? Szeretnéd továbbfejleszteni a korábbi tudásodat?
- NEM! Ha választanom kéne egy idegen nyelvet az vagy a francia lenne, mert nagyon tetszik, vagy a spanyol. Őszintén szólva az én területemen még sosem éreztem, hogy szükségem lenne a németre. Már 18 éve dolgozom, és olyan még nem volt, hogy azt mondjam, mennyire jó lenne az aktív német nyelvtudás.
Saját magad miatt sem szeretnéd? Annak ellenére, hogy jobban tetszik a francia?
- Nyilván bennem van, mert nem szeretem a befejezetlen dolgokat, és amúgy rengeteg energiát fektettem bele a németbe. Szóval megvan az a hiányérzet, azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt eltöltöttem vele és otthagytam. Pedig ha elmennék egy intenzív nyelvkurzusra, akkor nagyon hamar visszajönne néhány év alatt. A férjem annak idején oroszul tanult, de a mai napig megérti, én sajnos nem értem a németet, maximum csak szavakat, könnyebb kifejezéseket.
Nagyon köszönöm a beszélgetést.
