Iain Lindsay nagykövet úr magyarul szaval a költészet napja tiszteletére

minden

Juhász Gyula Milyen volt szőkesége című verse magyarul a brit nagykövet előadásában. A verset három különböző fordításban angolul is elolvashatod.

JUHÁSZ GYULA: How blond her hair was…

How blond her hair was, now I can’t remember

But I know it well how blond are the fields

If with rich ears finally comes the new summer

In the blondness her once again I feel

 

How deep blue her eyes were, I can’t remember

But if in the autumn open the skies

During the calm farewell in September

I can recall the colour of her eyes

 

How tender her voice was, I can’t remember

But when the spring comes, and the meadow sighs

Then I feel as if Anne’s soft, warm voice I heard

From a remote spring somewhere in the skies

(Kántás Balázs fordítása)

 

JUHÁSZ GYULA: Milyen volt…

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

 

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

 

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

 

Gyula Juhász: No more can I recall

 

No more can I recall her blondness,

But the yellow fields of rich ears

Brought by summers so endless

Remindme once more of how she feels.

 

No more can I recall her eyes so blue,

But the clear lights of autumn skies

Brought by the blue September hue

Remind me once more of her eyes.

 

Nor can I recall her voice so mellow,

But when fields in the springtime sigh,

I hear Anna’s soft words echo

From a spring far as the sky.

 

Translated by: Judit Meződi

 

GYULA JUHÁSZ: THE PRECISE GOLD

 

The precise gold of her hair, I don’t remember,

I only know that meadows may be gold,

When cornfields ripen just before September

There’s something of her colouring in the fold.

 

The precise blue of her eyes I can’t recall,

But when the autumn skies break up and clear,

And all the languid leaves curl up and fall

I dream such blue and soon her eyes appear.

 

The silk of her voice is lost, I can’t quite place it,

But come the spring when grass begins to sigh

I hear Anna, her warm voice and can trace it

Back to another spring and distant sky.

(George Szirtes)

 

Vocabulary

blond

szőke

I can't remember

nem emlékszem

field

mező

ear

kalász

calm

nyugodt

farewell

búcsúzás

to recall

felidézni, visszagondolni valamire

tender

lágy

meadow

rét

to sigh

sóhajtani

as if

mintha

voice

hang

remote

távoli

to remind

emlékeztetni

hue

színárnyalat

mellow

lágy, meleg

to echo

visszhangzani

precise

pontos

cornfield

kukoricaföld

to ripen

érni

fold

rét

languid

lassú, lankadt

to curl up

összesodródni

to fall

lehullani

silk

selyem

to trace

visszavezetni, kapcsolni

distant

távoli

Kapcsolódó anyagok