A nyelvvizsgák piacán alapvető megkülönböztetés, hogy léteznek egynyelvű, illetve kétnyelvű vizsgák. A vizsgázók számára ez mit jelent? Hogyan, mi alapján érdemes eldönteni, hogy egynyelvű vagy kétnyelvű vizsgát tegyen valaki? Az Origó Nyelvi Centrum munkatársaival, ahol szeptembertől mind a két típusú vizsga letehető, Antoni Györgyi ügyvezető igazgatóval és Szűcs Melinda szakmai igazgatóhelyettessel beszélgettünk ezekről a kérdésekről.
Antoni Györgyi: Az egynyelvű és a kétnyelvű vizsgák között az alapvető különbség az, hogy a kétnyelvű vizsga feladataiban a mérés eszközeként megjelenik az anyanyelv, azaz a magyar nyelv is. Így ezek a vizsgák magyar anyanyelvű nyelvtanulóknak ajánlhatók elsődlegesen. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kétnyelvű vizsga a négy alapkészség mellett (írás, olvasás, beszédkészség és beszédértés) egy ötödik készséget, a közvetítési készséget is méri.
Szűcs Melinda: Szakmai körökben vita tárgyát képezi, hogy egyáltalán van-e szüksége a közvetítési készségre a nyelvtanulónak. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy igen. Magyar anyanyelvi környezetben egy idegen nyelvet jól beszélő mind a munkahelyen, mind a magánéletben gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy fordítania, tolmácsolnia kell. Hiszen sajnos még a fiatalok körében is kevesen vannak a megbízható idegennyelv-tudással rendelkezők, így utazás során annak, aki beszéli a nyelvet, „tolmácsolni” kell családtagok, barátok számára, vagy a munkahelyen fordulhat elő, hogy egy e-mailt, üzenetet, dokumentumot le kell fordítani. A mesterséges intelligencia megjelenésével ugyan a gépi fordítás minőségében nagy javulás tapasztalható, de egyelőre ezek a fordítások is ellenőrzésre szorulnak.
Milyen előnyei vagy hátrányai lehetnek az egyik, illetve a másik vizsgának?
Szűcs Melinda: Nem lehet azt mondani, hogy az egyik típusú vizsga könnyebb vagy nehezebb. Nyelvtanuló-függő, kinek melyik, az egynyelvű vagy a kétnyelvű vizsga ajánlható. Előnyt vagy hátrányt egyik vizsgatípusra vonatkoztatva sem tudnék megnevezni. A kétnyelvű vizsgát azoknak a nyelvtanulóknak ajánljuk, akik szeretnek fordítani, illetve előnynek érzik, hogy a feladatok utasításai magyar nyelven vannak megfogalmazva. Azoknak a nyelvtanulóknak, akik anyanyelvi környezetben sajátították el az idegen nyelvet, vagy tanárukkal főleg az érettségire készültek, az egynyelvű vizsga letétele ajánlott inkább. Ezen a vizsgán a feladatok utasításai és maguk a feladatok is idegen nyelven jelennek meg, illetve az írásbelin használt feladattípusok részben hasonlóak az érettségi feladatokhoz.
A vizsgázók gyakran azért tartanak a kétnyelvű vizsgától, mert ott fordítani is kell, és úgy gondolják, hogy ha ők azt nem tanulták, akkor az túl nehéz a számukra. Mennyire jogosak ezek a félelmek?
Szűcs Melinda: Ezek a félelmek indokolatlanok. A kétnyelvű vizsga közvetítés feladatában nem „műfordítás” létrehozása az elvárás. Az idegen nyelvű szöveg tartalmát kell szöveghűen visszaadni, nincsenek stilisztikai elvárások. Tehát az ügyetlenebb megfogalmazás is elfogadható, ha tartalma egyezik az idegen nyelvű szövegével. Az értékelés információegységekre bontott megoldókulcs alapján történik.
Antoni Györgyi: A hiedelemmel ellentétben ennek a feladatnak a megoldása nem igényel fordítási rutint, minden nyelvtanuló, aki az adott szinten elsajátította az idegen nyelvet, képes rá. Általában a feladat megoldása során jó eredmények születnek, sok vizsgázó ennek a feladatnak köszönheti az írásbeli vizsgarész sikeres teljesítését.
A beszédértésnél pedig az szokott gondot okozni, hogy a felvétel hallgatása mellett vagy közben fordítani, közvetíteni is kell. Mennyire szokott ez valóban komolyabb nehézséget jelenteni?
Szűcs Melinda: Az Origó kétnyelvű vizsgarendszerben a hallott szöveget háromszor lehet meghallgatni, ami nagyban segíti a szöveg pontos megértését. Azt szoktuk javasolni, hogy az első meghallgatásnál a vizsgázó koncentráljon a szöveg egészére, és esetleg idegen nyelven jegyzeteljen. A második és harmadik meghallgatás után igyekezzen megválaszolni a magyar nyelvű kérdéseket. A feladatmegoldás során itt nem kell komplett, kerek mondatokat írni, elég röviden, lényegre törően válaszolni. Az értékelés során csak azt nézzük, hogy a megoldókulcsban elvárt információ benne van-e a vizsgázó válaszában.
Az Origóban évtizedek óta csak kétnyelvű vizsgákat lehetett tenni. Mi az oka annak, hogy az egynyelvű vizsgát is bevezettétek?
Antoni Györgyi: A kommunikatív nyelvoktatás térnyerésével a nyelvórákon egyre inkább háttérbe szorult az anyanyelv használata, ami módszertanilag természetesen pozitív fejlődést jelent. Sok nyelvtanár kolléga jelezte vizsgaközpontunknak, hogy szeretik az Origó vizsgát, de az alacsony óraszám miatt az iskolában nincs lehetőség a nyelvvizsgára való külön felkészítésre, csak az érettségi feladatokat tudják gyakorolni. Az érettségi pedig egynyelvű vizsga, így örülnének, ha lenne egynyelvű változata is az Origó vizsgának. Ezért kezdtünk bele a fejlesztésbe, és legnagyobb örömünkre az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központja ez év elején akkreditálta az Origó MONO angol egynyelvű vizsgánkat.
Mennyiben hasonlít az Origó új egynyelvű vizsgája a már jól ismert kétnyelvű vizsgára, és mennyiben különbözik tőle?
Szűcs Melinda: Igyekeztünk az új vizsgarendszerbe beépíteni a már jól bevált, jól mérő feladattípusokat. A szóbeli vizsga feladatai teljesen megegyeznek a kétnyelvű vizsgáéval, az írásbeli feladatok többsége is hasonló a kétnyelvű vizsgáéhoz. Itt több olyan feladat is megjelenik, ami az érettségin is használt feladattípus. Legnagyobb eltérés a kétnyelvű vizsgához képest a beszédértés feladatokban van, a hallott szöveg itt kétszer hallgatható meg, és a nyitott kérdések, jegyzetelés mellett feleletválasztós feladatok is vannak mindhárom szinten. Új elem az is, hogy a szóbelin az önálló témakifejtés feladatnál az egynyelvű vizsgán beiktattunk egy 30 másodperces gondolkodási időt a vizsgázó számára.
A kétnyelvű Origó vizsgánál nem nehéz különbséget találni az egyéb egynyelvű vizsgákhoz képest. De mennyiben különbözik az új egynyelvű vizsgátok a piacon jelen lévő többi egynyelvű vizsgától? Mi az, amiben más?
Szűcs Melinda: A szóbeli vizsgán a vizsgázó egyedül vizsgázik, nem párban, mint sok magyarországi egynyelvű vizsgán. A vizsga első része egy kötetlen interjú. A vizsgáztató és a vizsgázó között természetes párbeszéd jön létre, a vizsgáztató nem előre leírt kérdéseket olvas fel, egy megadott témát személyre szabottan járnak körül. Ennek is köszönhető, hogy a megkérdezett vizsgázók többségének a véleménye az, hogy jó élmény volt számára a szóbeli vizsga, jó hangulatú, barátságos légkör jellemezte. Az írásbelin is vannak eltérések, pl. az íráskészség feladatok értékelésében, más vizsgáktól eltérően mi megadott kritériumok, értékelési skálák alapján értékelünk.
Milyen segítséget tudtok nyújtani az új vizsgára való készüléshez?
Antoni Györgyi: A honlapunkon megtalálhatók minta feladatsorok mind a három szinten, és egy szóbeli vizsga videófelvétele is megtekinthető. Intézmények számára próbavizsga kampányokat is szervezünk, ennek keretében próbavizsga feladatsorokat küldünk az iskoláknak. Már készül a B2 és C1 szintű felkészítő könyv, ami reményeink szerint még az idei évben megjelenik.
A szótárhasználati lehetőségekben van-e különbség az egynyelvű és a kétnyelvű vizsga között?
Szűcs Melinda: Nincs különbség, az írásbeli vizsgán és a beszédértés vizsgán is használhatják a szótárt a vizsgázók. Aki elektronikus formátumú vizsgát tesz, az Akadémiai Kiadó elektronikus szótárát használhatja, amit a rendszerbe építettünk be.
Mennyire lehet és érdemes kombinálni az egynyelvű és a kétnyelvű vizsga szóbeli és írásbeli részeit?
Antoni Györgyi: Az írásbeli és szóbeli részvizsgák szabadon kombinálhatók, tehát az egynyelvű MONO írásbeli mellé választhat a vizsgázó kétnyelvű szóbelit, és fordítva is, ezek a kombinációk sikeres vizsga esetén komplex nyelvvizsgának számítanak, azonban a vizsgázó a különböző vizsgarendszerben letett két részvizsgáról külön bizonyítványt fog kapni. Azt azonban fontos tudni, hogy a komplex eredményszámítás előnyeit csak azok a vizsgázók élvezhetik, akik komplex vizsgára jelentkeznek.
