A múlt idő kifejezésére szolgáló 6 igeidőn kívül (Past Simple, Past Continuous, Present Perfect Simple, Present Perfect Continuous, Past Perfect Simple, Past Perfect Continuous) a múlt idő egy-két speciális esetének leírására nem igeidőt, hanem két, egymáshoz nagyon hasonló kifejezést használnak. Ez a két kifejezés a used to és a would.
1.Nézzük először a ’USED TO’ –t:
My brother used to smoke, but he quit a month ago. – A testvérem dohányzott, de egy hónapja abbahagyta.
The school building used to be a hospital. – Az iskola épülete régen egy kórház volt.
Képzése a következőképpen alakul:
Kijelentés: ALANY + USED TO (minden számban és személyben) + IGE első alakja
Tagadás: ALANY + DIDN’T USE TO (minden számban és személyben) + IGE első alakja
Kérdés: DID + ALANY + USE TO + IGE első alakja
Láthatod, hogy tagadásban és kérdésben már csak use to van, mert pont úgy működik, mint a Past Simple kérdésben és tagadásban (mivel tulajdonképpen ez egy kifejezés, ami csak Past Simple-ben létezik), tehát a did segédige használatával. Ha meg a did segédigét használjuk, akkor magát az igét ugye már nem kell múlt időbe tenni, így a used to-ból use to lesz.
Mikor használjuk a ’used to’-t?
Akkor használjuk, amikor olyan múltbeli szokásokról és állapotokról beszélünk, amelyek egy olyan múltbeli időszakhoz köthetőek, amelyek már befejeződtek (pl. gyerekkoromban – when I was a child, amikor iskolás voltam – when I was at school, stb. – ha ilyen jellegű időhatározó van a mondatban szinte tuti, hogy used to-t kell használni)
Most pedig nézzük meg, hogy mi a különbség a Past Simple és a used to között?
Past Simple: múltban (konkrétan ismert, vagy legalább nagyjából behatárolható időpontban) történt esemény, vagy események egymásutánja
Used to: múltbeli szokások, állapotok (tehát nem egy konkrét esemény) leírása
I used to go swimming three times a week when I was at university. – Egyetemista koromban hetente háromszor jártam úszni.
I used to have long hair when I was a little girl. – Kislánykoromban hosszú hajam volt.
2. WOULD használata múlt idő kifejezésére
A would-ot pedig múltbeli ismétlődő vagy rendszeres cselekvések, bizonyos múltbeli időszakhoz köthető jellemző tevékenységek leírására használjuk (időhatározók ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint a used to-nál, de itt is igaz, hogy nem kötelező feltétlenül lennie időhatározónak a mondatban).
Múltban ismétlődő cselekvés:
I would go fishing every weekend with my grandfather when I was a child. Nowadays I go fishing alone. – Gyerekkoromban minden hétvégén horgászni jártam a nagyapámmal. Manapság egyedül járok horgászni.
Az every weekend miatt (meg a when I was a child miatt) ez egy múltbeli időszakban zajlott rendszeresen ismétlődő cselekvés.
Múltbeli időszakhoz köthető jellemző tevékenységek:
My mother would always make me scrambled eggs for breakfast. – Anyukám mindig rántottát csinált nekem (rántottát szokott csinálni nekem – már nem!) reggelire.
Granny would always make me hot chocolate for breakfast. – Nagyi mindig forró csokit (szokott volt) nekem csinálni reggelire.
Nem túl könnyű meghúzni a határvonalat a used to és a would között, mert tényleg sokszor a beszélőnek a mondandóhoz való viszonya dönti el, hogy melyik a megfelelő. Összefoglalom még egyszer röviden a különbséget:
Used to VS. would
Tehát, végül is a used to-t és a would-ot is használhatod múltbeli ismétlődő cselekvésekre és eseményekre. Egyik sem egy konkrét cselekvésre, konkrét múltbeli időpontra vonatkozik, hanem egy egész múltbeli időszakra (pl. gyerekkoromban, régen, iskolás koromban, bezzeg az én időmben, stb. – ha ilyesmi időhatározó van a mondatban, akkor biztos, hogy used to vagy would szerkezet kell bele!) jellemző tevékenységre. Nagyon fontos viszont, hogy múltbéli – már nem létező – állapotok leírására csak a used to-t lehet használni!
My grandfather used to walk/would walk five kilometers every morning. – Nagyapám valaha öt km-t gyalogolt naponta.
He used to be a baker. – Pék volt régen.
(Nem pedig He would be a baker, mert az, hogy pék volt, nem egy cselekvés vagy esemény, hanem egy állapot!)
I used to have a dog called Pedro. – Volt egy Pedro nevű kutyám.
(… és nem I would have a dog called Pedro, mert ez is egy állapot, és nem egy esemény!)
Szóval a used to-s mondatokban mindig benne van az is, hogy amire vonatkozik, annak már rég vége. Ha azt mondod, hogy I used to …, akkor abban az is mindig benne van, hogy már nem érvényes az a dolog, amiről szó van!
… és még egy utolsó kifejezés múlt időre
A was going to-val olyan múltbeli cselekvéseket, terveket tudsz kifejezni, amelyek nem következtek be. Tehát ez nem más, mint a jövőbeli szándék, terv kifejezésére használatos going to a múltba helyezve.
Azaz, ha jobban belegondolunk, akkor olyan dolgokat tudsz kifejezni ezzel, amelyek akkoriban (a múltban) jövőbeli tervek voltak. (Ezért is használjuk az általában jövő kifejezésére használatos am/is/are going to-t múltba lecsúsztatva, amiből így was/were going to lesz.)
Például:
We were going to visit my cousins but they weren’t at home. – Úgy volt, hogy meglátogatjuk az unokatestvéreimet, de nem voltak otthon.
She was going to fly to London on Sunday but she couldn’t buy a ticket for that day. – Úgy volt, hogy Londonba repül vasárnap, de nem kapott jegyet aznapra.
I was going to wear my black dress at the party but unfortunately it was dirty. – Úgy volt, hogy a fekete rucimat veszem fel a partira, de sajna piszkos volt.
I was going to tell you the truth but I was too cowardly to do it. – Úgy volt, hogy elmondom neked az igazságot, de túl gyáva voltam, hogy megtegyem.
Láthatod a példamondatokban is, hogy magyarul az úgy volt, hogy …., de…. szerkezet tökéletesen megfelel a was/were going to … but …-nak, tehát ez kivételesen egy könnyen beazonosítható jelenség az angolban.
A going to a beszélt amerikai angolban gonna-ként szerepel leginkább, de annyira elterjedt már az egész világon, hogy hivatalosabb szituációktól eltekintve, nyugodtan használhatod! Ne felejtsd el a be-t betenni megfelelően ragozva a going to, vagy a gonna elé, mert be nélkül hibás a szerkezet! (Csak azért mondom, mert gyakori hiba!)