TO BE – azaz a létige az angolban

A to be, azaz a lenni az első, és legfontosabb ige az angolban. Miért is? Hát először is, mert ha tudod a to be -t akkor például el tudsz magadról mondani mindent, és másoktól is meg tudsz kérdezni személyükre vonatkozó információkat, el tudod mondani, hogy mi milyen. A jelentésén kívül a másik nagyon fontos dolog, amit a to be -ről tudni kell az az, hogy nem csak mint jelentést hordozó főige szerepelhet, hanem mint segédige is, amely segítségével igeidőket tudunk képezni.

Ahogy azt már az előbb mondtam, az igeragozáshoz nekünk minden esetben ki kell tenni az alanyt, tehát azt, hogy ki végzi a cselekvést, mert az igealakok ugyanazok, vagy hasonlóak egyszerre több számban és személyben is.

Lássuk hát a ragozást egyszerű jelen időben, kijelentő módban:

Nézzünk példákat is. Például nézzük a nemzetiségeket, vagy bármilyen más melléknevet:

Láthatod, hogy magyarul nem kell mindig kitenni a személyes névmást, angolul viszont igen, mert például az are -t is több személyben kell használnod, és különben nem tudnád, hogy kire vonatkozik.

A másik nagyon fontos dolog: a Maria is ill., azaz Mária beteg. mondatban láthatod, hogy a magyar mondatban nincs ige, az angolban pedig van létige. Nagyon fontos megjegyezned, hogy az angol mondatban mindig kell, hogy legyen ige! Amikor azt akarod elmondani, hogy valaki valamilyen, akkor a létigét kell használnod! Ez leginkább az egyes és többes szám harmadik személyre vonatkozik, például:

Maria is ill.– Mária beteg. (Nem pedig „Mária van olasz” vagy „Mária lenni olasz”)

The children are happy. –  A gyerekek boldogok.

Emlékezz! A kijelentő mondat szórendje:

alany (Maria) – állítmány (is ill) – tárgy, ha van(itt nincs) – többi mondatrész(itt nincs

Most, hogy kijelentő mondatokat tudsz csinálni a to be-vel tanuljuk meg a tagadást! A tagadás az angolban szintén nagyon könnyű: a not szócskát kell a mondatban megfelelő helyre betenni. A megfelelő hely azt jelenti, hogy ha csak létige van a mondatban, akkor közvetlenül a létige után, vagy azzal egybeírva (lásd később), ha pedig más ige is van, akkor mindig az aktuális segédige után vagy azzal egybeírva. Na de ne szaladjunk előre, most elég nekünk csak a létige, azaz a to be tagadása egyszerű jelen időben, kijelentő módban:

I am not Hungarian.– Nem vagyok magyar.

You are not happy.– Nem vagy boldog.

She is not beautiful.– Ő nem szép (nő).

We are not here.– Nem vagyunk itt.

You are not there.– Nem vagytok ott.

They are not nice.– Ők nem kedvesek.

Ez nem volt valami bonyolult. Nézzük a kérdéseket!

Angolban a kérdésnek külön szórendje van, tehát amit eddig szórend ügyben megbeszéltünk, az csak a kijelentő és tagadó mondatokra vonatkozik A kérdő mondat mindig kérdő szórendben van, ami a létige esetén abból áll, hogy az ige és az alany helyet cserélnek a mondatban. Tehát míg a kijelentő mondat így nézett ki:

Ennyi az egész. Nézzünk még egy-két további példát:

Ha van kérdőszó is a mondatban, akkor az lesz az első, de az előbbiekben megbeszélt kérdő szórend megmarad:

Where (kérdőszó) + are (to be) + the children (tárgy)?

Where are you?– Hol vagy?

Who is she?– Ki ő? (nőnemű)

When is it?– Mikor van (az)?

How are you?– Hogy vagy?/ Hogy vagytok?

Még egy utolsó, de nagyon fontos dolog. Angolban mindig mindent, amit csak lehet, rövidítenek írásban és szóban is (rövid forma, pl: I’m az I am helyett). Ez alól egy eset a kivétel: a hivatalos stílus. Ilyenkor nem vonnak össze és rövidítenek semmit, főleg nem írásban!

Természetesen tagadva is lehet kérdezni, de ilyenkor is a kérdő szórend érvényesül:

Aren’t you hungry? – Nem vagy éhes?