Tippek és tanácsok, hogy sikeresen és hatékonyan nézzünk szembe a nyelvtanulás nehézségeivel.
Bizonyára mindenki látott már statisztikákat arról, hogy mi, magyarok, mennyire kevéssé beszélünk nyelveket, és a nyelvtudást tekintve az utolsók között vagyunk Európában. Mivel ezek a statisztikák általában önbevalláson alapulnak, vagyis nem objektív méréseken, inkább arra következtethetünk belőlük, hogy mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy nem tudunk nyelveket, és nincs önbizalmunk ezzel kapcsolatban.
Hogyan győzhetjük le ezt az akadályt? Megfelelő hozzáállással, némi pszichológiai tréninggel, vagyis úgy, hogy nem azt nézzük, hogy mi mindent nem tudunk. Ezekből bármelyikünk könnyen és gyorsan össze tud állítani egy hosszú listát, még akkor is, ha már viszonylag jól beszélünk egy nyelvet, és ezek nagyon el tudnak csüggeszteni. Ehelyett inkább arra figyeljünk, hogy mi mindent tudunk, mi mindent értünk már el. Az előttünk álló feladatokra, célokra se úgy tekintsünk, mint hatalmas, számunkra megmászhatatlan hegyekre. Inkább olyan kisebb célokat és feladatokat tűzzünk ki, amelyek ugyan még nem jelentenek látványos előrelépést, de teljesíthetőek és növelhetik az önbizalmunkat.
Ezért ha például olvasni akarunk angolul, először ne nehéz cikkekkel próbáljunk megbirkózni, vagy ne egy vaskos regénybe fogjunk bele, mert akkor a kudarc borítékolható. Helyette válasszunk inkább könnyített olvasmányokat. Azokból is kezdjük nyugodtan az első, legalacsonyabb szinttel, és akkor lépjünk tovább, ha úgy érezzük, hogy már tényleg könnyedén boldogulunk az olvasással az adott szinten.
Ne szégyelljünk olyan anyagokra rákeresni az interneten, amelyek gyerekeknek szólnak, hiszen azokat gyakran könnyebb megérteni. A Kiddle például egy olyan portál, amely sok ilyen linket összegyűjt. Ha a Wikipédián keresünk rá valamire, a nyelvek közül válasszuk az „English” helyett a „Simple English”-t, ami külön nyelvként szintén rengeteg szócikket tartalmaz. Vagy ha egy cikk olvasása még túl nagy falat, kezdjük a címek és a képaláírások böngészésével és megfejtésével.
Kommunikáljunk szóban és írásban is emberekkel. Ne a legbonyolultabb gondolatainkat és a legmélyebb érzéseinket próbáljuk mindjárt megfogalmazni angolul, hanem törekedjünk az egyszerűségre. Fogadjuk el, hogy angolul még „butábbak” vagyunk, mint az anyanyelvünkön, olyanok mint a kisgyerekek, és az ő példájukat követve ne szégyelljük egyszerű „gügyögéssel” kezdeni.
Ilyenkor az ember még nem mindig azt mondja, amit akar, hanem amit tud, de hamarosan rájön, hogy így is elég jó el lehet beszélgetni, és a végén ő csodálkozik a legjobban, amikor megdicsérik a nyelvtudását. Nem kell mindig az anyanyelvünkön már megfogalmazott nagyszerű gondolatokat átültetni angolra, próbáljuk csak azt elővenni, és abból építkezni, amit már angolul megtanultunk.
Sokakat az tart távol a tanulástól, hogy úgy érzik, nincs idejük. Erről már írtunk itt máskor, hogy „5 perce” azért mindenkinek van, és azzal is érdemes elkezdeni. Kitartani, következetesen felhasználni ezeket az 5 perceket, sőt tovább bővíteni akár 10 percre, vagy napi többször 5 percre. Hogy 5 perc mire jó? Sok kis lépésre, ami hosszú távon sokat jelenthet. Néhány mondat elolvasására egy idegen nyelvű naptárban, pár eddig ismeretlen szó kiírására, amellyel találkozunk, amikor ránézünk egy cikkre az interneten vagy a korábban kiírt szavak átismétlésére.
„Na de én meg se merek szólalni!” – mondhatja erre valaki. Ha ez tényleg így van, és amikor megszólalni próbálsz, csak frusztrációt élsz át, akkor először csak hallgasd, olvasd, figyeld a nyelvet. A kisgyerekek nyelvtanulása is ezzel a szakasszal kezdődik, és a szakemberek szerint e szakasznak is fontos szerepe van. Ez az időszak segít abban, hogy jól bevésődjenek az agyadba a tanult szerkezetek és szavak. Az ideális az, ha teljesen körülvesz az idegen nyelv, de nem mindegyikünknek van lehetősége hosszabb-rövidebb időt ilyen környezetben tölteni.
Ez azonban nem lehet kifogás: az angol így is körülvesz bennünket mindenhol, a számítógépeken, az okostelefonokon, az okostévéken. Az a panasz, hogy „nem is tudom, miből tanuljak” már azokban az időkben sem állta meg a helyét, amelyekre csak az idősebbek emlékezhetnek, amikor még nagy kincsnek számított egy külföldről idekerült újság, és angol rádiót csak a rövidhullámú rádiókon lehetett fogni.
A hallgatás időszakából persze egy idő után „fel kell nőni”, és el kell kezdeni beszélni, de ez sokkal könnyebb lesz, ha már úgy érzed, hogy a füled, a fejed kezd megtelni az angollal és a nyelv benned van, nem csak körülötted.
Ilyenkor lép közbe gyakran a perfekcionizmus, ami határozottan káros tud lenni a nyelvtanulásban. Ha például addig nem mersz megszólalni, amíg nem vagy benne biztos, hogy a legodaillőbb szót és a megfelelő igeidőt használod. Vagy ha nem mersz leírni egy mondatot, ha nem vagy meggyőződve róla, hogy az úgy fog hangzani, mintha éppen Cambridge-ben vagy Oxfordban írták volna le. És akkor is, ha addig nem nyugszol, amíg az olvasmányodban az utolsó ismeretlen szót is ki nem szótároztad, és emiatt még egy rövid történetnek sem tudsz soha a végére érni. Ha visszaállítod a film nyelvét magyarra, mert túl gyorsan beszélnek angolul, és csak egy részét tudod elcsípni annak, ami elhangzik. Vagyis hiányzik belőled az, amit a szakemberek úgy neveznek, hogy „ambiguity tolerance” – az a képesség, amikor a nyelvtanuló tudja tolerálni azt, hogy nem ért mindent, és nem hagyja magát zavartatni attól, hogy mit nem ért, hanem arra koncentrál, amit sikerül megértenie. Ezt a képességet is lehet és érdemes fejleszteni.
Különösen az idősebb generációt szokták zavarni például az olyan feladatok a tankönyvekben, amikor csak át kell futni egy szöveget és bizonyos információkat kell megtalálni benne, vagy amikor nekünk kell felfedezni bizonyos nyelvi törvényszerűségeket, ahelyett, hogy először a szánkba rágnák azokat. Ne féljünk az ilyen felfedezésektől! Persze annak is megvan az ideje, hogy rendszerezzük a tanultakat, de igazán inspiráló lehet felfedező túrákat tenni a magasabb területekre is, még ha időnként úgy is érzed, hogy keveset értesz. Később, hidd el, tisztulni fog a kép.
A hibákat persze javítani is kell, mert ha az a célod, hogy ne csak érthetően, hanem helyesen is kommunikálj, akkor fontos, hogy azok ne rögzüljenek. De ne bátortalanítson el, ha a tanárod újra és újra kijavít, és ismét csak hibákat ejtesz. Hibázni nem bűn, hanem ugyanolyan természetes velejárója a fejlődésnek, mint az, hogy – megint csak a kisgyerekekre utalva – az első lépések során még botladoznak és időnként elesnek.
„Nekem nincs nyelvtehetségem” – mondogatják egyesek. Lehet, hogy nem vagy annyira tehetséges, mint mások, de ha az anyanyelvedet megtanultad, az bizonyítja, hogy el tudsz sajátítani egy nyelvet. A tehetség pedig, még a kisebb tehetség is, gyakorlással fejleszthető. Ne feledkezz el arról, hogy minden kezdet nehéz! Bele kell jönni, rázódni a nyelvtanulásba is. Új szokások kialakítása erőfeszítésbe kerül, de a nyelvtanulásra is rá lehet szokni, és utána már csak arra kell vigyázni, hogy ne hagyjuk abba, a megszokás és a kisebb-nagyobb sikerek már könnyedén visznek előre minket.
Ha pedig úgy érzed, hogy fárasztó és unalmas a nyelvtanulás, törekedj a változatosságra. Ne csak ugyanazt a tankönyvet vedd kézbe, hanem olvass mindenfélét, böngéssz magazinokat vagy az internetet, hallgass meg egy dalt, nézz meg egy filmet vagy filmrészletet! Minél több forrásból merítesz, minél több csatornán keresztül ér el az angol, annál érdekesebb, változatosabb és hatékonyabb lesz a nyelvtanulás. Próbálj arról tájékozódni angolul, amire kíváncsi vagy, ami érdekel. Az érdeklődés és a kíváncsiság olyan hajtóerő, ami át tud vinni a különben elbátortalanító nyelvi nehézségeken. Sokkal hatékonyabban tanulunk, ha valami érdekel minket, és nem csak kötelességből foglalkozunk vele.
A módszerekben is jól jöhet a változatosság. Sok különböző módszerrel találkozhatsz, ki erre esküszik, ki arra. Próbálj ki többet, és akár váltogasd is őket. Különbözőek vagyunk, kinek ez „jön be”, kinek az, és az is lehet, hogy a bevált módszeren egy idő után változtatni kell. Ragaszkodni csak ahhoz érdemes, hogy soha ne add fel.
Aki kitartó, előbb-utóbb célhoz ér!
